Köztudomású, hogy a vendéglátóhelyek üzemeltetése sok felelősséggel jár, nagyszámú elvárásnak kell megfelelni és a vendégek számára minden vendéglátóhely élményt szeretne nyújtani. Azonban ami egy Fejér megyei vendéglátóhelyen történt, arra a vendég valószínűleg rosszízű emlékként emlékezik.
A vendég elmondása szerint feleségével és másfél éves gyermekével betért ebédelni egy étterembe, de az ebéd során a fáradt gyermekük vigasztalhatatlanul elkezdett sírni, nem tudták megnyugtatni és tulajdonképpen végig sírt a főétkezés végéig. Az ebéd végén szembesült a vendég azzal, hogy egy további (nem várt) tételt is tartalmaz a számlájuk. A pincér kérdésükre ezt azzal indokolta, hogy a 15.000.-Ft-os plusz költség a 3 asztaltól felálló vendégek miatt került felszámításra. A vendég kifizette a teljes számlát, azonban panaszt nyújtott be a vendéglátóhelynek, akik nem változtattak az álláspontjukon és továbbra is ragaszkodtak az általuk kiszámlázott plusz-költséghez.
Amennyiben jogászként közelítjük meg a helyzetet – pusztán az előbb megismert információk alapján – arra a megállapításra jutunk, hogy a vendéglátóhely valószínűleg nem jogszerűen járt el, így a vendégnek lehetősége van visszaigényelnie az általa kifizetett összeget.
Amennyiben a vendéglátóhely szolgáltatásait igénybe vesszük, tehát jelen esetben helyet foglalunk és rendelünk, úgy elfogadjuk az adott étterem házirendjének szabályait, ha van ilyen. A rendelkezésre álló információkból nem tudjuk, volt-e ilyen az adott vendéglátóhelyen, de jogilag végső soron ez nem is releváns.
A házirend egyfajta általános szerződési feltételrendszerként rögzítheti azokat a fontos feltételeket vagy szabályokat, amik az éttermi szolgáltatás igénybevételéhez elengedhetetlenek. Gyakori például annak rögzítése, hogy az étterem a helyben vásárolt ételek és italok fogyasztására szolgál (tehát nem fogyaszthatjuk el a magunkkal hozott ételeket) vagy, hogy bódítószer hatása alatt álló vendéget nem szolgálnak ki. Azonban jelen esetben egy gyermek sírásáról van szó, amely tulajdonképpen egy élethelyzet.
Álláspontom szerint amennyiben a történet szerinti vendéglátóhely rendelkezett házirenddel, melyben a síró gyermek esetére valamely összeg felszámítását helyezték kilátásba az adott vendég (azaz jelen esetben a szülei) terhére, úgy ez a megoldás sem jogszerű. Egy ilyen feltétel ugyanis mindenképpen egy általánostól eltérő szabály, ezért pusztán annak a házirendben történő feltüntetése nem teszi jogszerűvé ennek a feltételnek az alkalmazását. Ugyanis az általános szabályoktól eltérő szabályokat külön, még a szolgáltatás igénybevétele előtt el kellene fogadtatnia a vendéglátóhelynek a vendéggel (például megfelelően feltűnő módon felhívni erre a feltételre a vendég figyelmét, mint ahogy azt a „kutyát tilos behozni az étterembe” feltétel esetén már megszokhattuk). Egy ilyen fizetési kötelezettséggel járó feltétel egy többletkötelezettséget ró a fogyasztóként eljáró vendégre, ha pedig ezt előzetes tájékoztatásként csak a házirend apró betűiben rögzíti a vendéglátóhely, akkor ez a polgári jog szabályaiba ütközik. Abban az esetben jogszerűtlen a pluszköltség, ha minden előzetes figyelemfelhívás és a „feltétel elfogadtatása” nélkül számítja fel az étterem, hiszen ezáltal az egyik legfontosabb fogyasztóvédelmi szabálynak nem felel meg az étterem: az árakat és költségeket kötelesek egyértelműen feltüntetni. A vendéglátóhely előbbi eljárása tehát véleményem szerint a fogyasztó megtévesztésének minősülhet.
De mit tehet az étterem hasonló esetben? Mindenki ismeri azt az élethelyzetet, amikor a gyermekek vigasztalhatatlan sírásba kezdenek. Ezt a helyzetet azonban véleményem szerint szankcionálni már csak azért sem lehet, mert a gyereksírás megítélése nem lehet annyira objektív, mint – a korábbi példánál maradva – egy bódítószer által befolyásolt állapotban lévő ember megítélése. Minden szülő ismeri a gyermekét, de a legjobb szándék mellett is előfordulhat olyan eset, amikor a legfelkészültebb és odafigyelő szülő sem tudja megnyugtatni a gyermekét. Hogy mit kéne tennie ilyenkor a vendéglátóhelynek vagy a szülőknek? Úgy gondolom, hogy ez nem jogi kérdés. Ez azonban nem teszi elfogadhatóvá az étterem eljárását és a pluszköltség felszámítását. Véleményem szerint amennyiben a vendég a történet szerinti esetben pert vagy fogyasztóvédelmi eljárást kezdeményezett volna, úgy nagy eséllyel megnyerte volna a pert és a vendéglátóhely számolhatott volna egy fogyasztóvédelmi szankcióval is.
Elgondolkodva a lehetőségeken és kitekintve az országhatárainkon túlra úgy gondolom, hosszútávon megjelenhetnek a gyerekbarát és a felnőttbarát vendéglátóhelyek; ugyanis valószínűleg ez az egyetlen nem diszkriminatív és jogszerű megoldása, illetve megelőzése a történet szerinti és bármikor felmerülő élethelyzetnek.
